360 éve dolgozunk azon, hogyan tegyük a világot egy jobb otthonná
2025-ben a Saint-Gobain megalapításának 360. évfordulóját ünnepli – ennyi ideje kínálunk úttörő megoldásokat, amelyek a bennünket körülvevő világot formálják. Az első franciaországi tükörgyártástól a fenntartható építőipar globális vezetőjévé válásáig utunkat mindig az innováció és a fenntarthatóságra való törekvés vezette - és vezeti a mai napig.
2025-ben a Saint-Gobain cégcsoport 360 éves fennállását ünnepli, ezzel is hangsúlyozva globális jelenlétét, az innováció iránti nyitottságárát és a fenntarthatóság melletti elköteleződését. A vállalat története egészen a 17. századig nyúlik vissza, amikor Franciaországban létrehozták az első tükörgyártó manufaktúrát.
1665-ben a manufaktúra megalapításával XIV. Lajos célja az volt, hogy Franciaország saját gyártással versenyezzen a velenceiek által uralt európai tükörpiacon.
A gyár létrehozásának egyik oka állítólag az volt, hogy Lajos király tükrökkel borított dísztermet szeretett volna építtetni a versailles-i palotába – ez lett a híres Tükörterem, amely 1684-re készült el.
Ez a különleges építészeti alkotás lett a Saint-Gobain csoport első nagy referenciája, és a mai napig a vállalat történetének fontos mérföldköve.
Honnan ered a cég neve?
1692-ben új üveggyárat alapítottak a pikárdiai Saint-Gobain faluban.
A manufaktúrát nem a párizsi Királyi Üvegmanufaktúra hozta létre, hanem annak versenytársa, a Thévart cég – ám a királyi hatalom erős befolyása alatt a két vállalatot hamarosan egyesítették.
Saint-Gobain faluját nem véletlenül választották helyszínül: távoli fekvése védte a gyártási titkokat, az erdők bőséges tüzelőanyagot biztosítottak, az Oise folyó közelsége pedig lehetővé tette, hogy a tükröket olcsón, vízi úton szállítsák Párizsba.
A faluban működő üveggyár 1993-ban zárt be, de a vállalat a mai napig viseli a Saint-Gobain nevet – ezzel is őrizve történelmi örökségét.
Fennállásunk 360 éves évfordulója is azt bizonyítja, hogy munkánkat az úttörő és innovatív szemlélet határozza meg. 2025-ben nemcsak az elhivatott munkatársainkat ünnepeljük, akik nap mint nap a fenntarthatóbb jövőért dolgoznak, hanem azokat a megoldásainkat is, amelyek valódi értéket teremtenek, és pozitív hatással vannak az emberekre és a bolygóra egyaránt.
Benoit Bazin
Elnök és vezérigazgató, Saint-Gobain
A Saint-Gobain Csoport
története Magyarországon
A csoport 1992 óta van jelen Magyarországon, jelenleg Saint-Gobain Hungary Kft. néven működik, a jól ismert Isover, Rigips és Weber márkanevekkel. A vállalatcsoport további hazai tagjai közé tartozik a gépjárműüvegek értékesítésére specializálódott Saint-Gobain Autover, a csiszolóanyagokat gyártó és forgalmazó Saint-Gobain Abrasives, valamint elérhetők a Saint-Gobain PAM (csővezetékrendszerek) és a Saint-Gobain Glass (üvegalapú megoldások) is.
A cégcsoport 2021-ben 35 milliárd forint éves forgalmat ért el a hazai piacon.
A Saint-Gobain története
1665 októberében XIV. Lajos királyi szabadalmi oklevelet adott Nicolas Dunoyer pénzügyi szakembernek, vállalkozónak és társainak, amely kizárólagos jogot biztosított számukra tükörüveg gyártására Franciaországban.
A cél egyértelmű volt: megtörni a Velencei Köztársaság egyeduralmát, amely akkoriban uralta az európai tükörpiacot.
A gyár a párizsi Faubourg Saint-Antoine negyedben kezdte meg működését, ám a kezdeti időszakban komoly technikai és pénzügyi nehézségekkel kellett szembenéznie. A király húszéves monopóliumot biztosított a vállalkozás számára, amely nemcsak védelmet jelentett a versenytársakkal szemben, hanem adókedvezményekkel is segítette a fejlődését – ezzel is jelezve, milyen kiemelt jelentőséget tulajdonított XIV. Lajos ennek az iparágnak. A gyár velencei üvegmestereket is próbált toborozni, ám ők elutasították, hogy elárulják mesterségük titkait.
A saint-gobaini üveggyár nem a párizsi Királyi Manufaktúra kezdeményezésére jött létre, hanem annak versenytársa, a Thévart társaság alapította. 1688-ban a cég engedélyt kapott nagy méretű tükörüvegek gyártására egy forradalmi üvegöntési eljárással. Három évvel később, királyi nyomásra a két társaságot egyesítették.
Louis Lucas de Nehou, Richard Lucas unokaöccse, elhagyta Tourlaville-t, és csatlakozott az új társasághoz, hogy tökéletesítse a „velencei” tükrök gyártását.
Saint-Gobain faluját ideális helyszínként választották: távol esett a kíváncsi tekintetektől, az erdők biztosították a szükséges tüzelőanyagot, az Oise folyó közelsége pedig megkönnyítette a tükörlapok Párizsba történő szállítását. 1695-ben a két cég hivatalosan is egyesült, megalakítva a Plastrier társaságot. A saint-gobaini üveggyár egészen 1993-ig működött, és ez a hely adott nevet a mai Saint-Gobain vállalatnak is.
A gazdasági nehézségek a Plastrier társaság csődjéhez vezettek, de 1702-ben egy genfi bankárokból álló csoport, Jacques Buisson vezetésével átvette az irányítást a Királyi Üveggyár felett. Az újonnan megszervezett Dagincourt társaság részletesebb szabályokat vezetett be a tőke- és részvénykezelésre vonatkozóan.
Az üvegöntés technológiájának tökéletesítése, valamint a tükrök iránti növekvő kereslet a 18. század során hosszú távú növekedést biztosított a manufaktúra számára.
Pierre Delaunay-Deslandes jelentős reformokat hajtott végre a gyártási folyamatokban, amiért 1772-ben nemesi címet kapott.
Bár a manufaktúra nehéz helyzetben volt a hétéves háború és a jobb minőségű üvegre irányuló növekvő kereslet miatt, Deslandes szisztematikus átalakításokat vezetett be, és modernizálta a működést. A gyártás továbbra is kézi munkán alapult, és mintegy 1200 munkást foglalkoztattak.
A manufaktúrát éppen a virágkorában érte el a forradalom. A vezetés egyes tagjai támogatták a forradalmi eszméket, míg mások emigráltak. A gyár komoly konfliktusba került a munkásokkal - helyzetüket jelentősen rontotta az infláció és a takarékossági törekvések, amelyek gyakorlatilag megtizedelték a dolgozói állományt. 1797-ben leállították a gyártást Saint-Gobainban, amely csak 1801 után indult újra. A nehézségek ellenére a manufaktúra megvásárolta a Chauny térségében található földeket, amelyek később kulcsfontosságú szerepet játszottak az ipar fejlődésében.
A kiváltságos helyzet elvesztése után a társaságnak gyorsan kellett alkalmazkodnia. 1830-ban részvénytársasággá alakult, és modernizálta a gyártást, valamint az értékesítési stratégiáját. 1829-ben partnerkapcsolatot alakított ki a francia Saint-Quirin nevű versenytárssal, majd egy évvel később belépett az amerikai piacra egy New York-i leányvállalat megalapításával.
A Saint-Quirinnel való egyesülés és a németországi terjeszkedés lehetővé tette, hogy a vállalat Európa egyik legnagyobb tükörüveggyártójává váljon. A társaság sorra kezdett üveggyárakat építeni szerte a kontinensen – Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és Spanyolországban is megvetette a lábát.
A Saint-Gobain összeolvadt a Perret-Olivier vegyipari társasággal, és jelentős szereplővé vált a kénsavgyártásban. A vegyiparban bekövetkezett változásokra reagálva a vállalat mesterséges trágyák gyártásába is belekezdett – ezek a 19. század végére kulcsfontosságú termékekké váltak a mezőgazdaságban.
A háború kitörésével a gyártás egy része megbénult. A Saint-Gobain üveggyárait Németországban és Belgiumban lefoglalták, míg több franciaországi gyár megsemmisült. A vállalat átalakította termelését, és a vegyszergyártásra helyezte a hangsúlyt – különösen a lőpor előállításához használt kénsav gyártására koncentrált.
A Saint-Gobain kulcsszerepet játszott Európa üvegiparának megújításában, különösen a hengerelt üveg gyártásának terén. Az amerikai technológia átvitelét szervezte, valamint támogatta a francia gyártókat, hogy korszerűsítsék folyamataikat. Létrehozta a SEVA társaságot, amely kemencéket és gépeket gyártott üveggyártáshoz – ezzel lehetővé vált az automatizált termelés, ami fokozatosan kiváltotta a kézi üvegfúvás hagyományos módszereit.
A Saint-Gobain és a Corning Glass Works közös gyártóegységet hozott létre a franciaországi Modane-ban, hőálló anyagok elektrofúziós technológiával történő előállítására. Ez az innovatív elektrofúziós eljárás technikailag fejlettebb megoldást kínált, mint a hagyományos hőálló anyagok. A gyártást a háború után Pontet városába helyezték át.
A második világháború során a Saint-Gobain jelentős veszteségeket szenvedett el – több gyárát megsemmisítették vagy lefoglalták, munkásait pedig behívták katonai szolgálatra. Mindezek ellenére a vállalat kutatásokat indított üvegszálas anyagok és műanyagok fejlesztésére. Az 1944-es felszabadulás után a társaság elsődleges célja a termelés helyreállítása és a technológiai fejlesztések felgyorsítása volt.
A társaság nagyszabású kiállítással ünnepelte alapításának 300. évfordulóját Párizsban, ahol bemutatták az üveggyártással, vegyiparral és nukleáris energiával kapcsolatos legújabb innovációkat. A kiállítás egyszerre közvetített optimista jövőképet, és világított rá a meglévő gyártósorok elavultságára – különösen a forradalmi float üveggyártás fényében.
A Saint-Gobain egyesült a Pont-à-Mousson vállalattal, hogy megerősítse piaci pozícióját és diverzifikálja tevékenységeit. Az újonnan létrejött csoportot Roger Martin vezette. Az egyesülés jelentős stratégiai előnyökkel járt, ugyanakkor kihívást jelentett a különböző vállalati kultúrák összehangolása.
A kőolajválságra válaszul a Saint-Gobain a tevékenységi kör bővítésére helyezte a hangsúlyt. Kilépett a fémfeldolgozásból, megerősítette pozícióját az építőiparban, és új iparágakba is belépett – például az információs technológiák, az optika és a vízgazdálkodás területén.
Az 1982-es államosítást követően a Saint-Gobain-t 1986-ban ismét privatizálták.
A részvényeket 1,5 millió befektető vásárolta meg, és a társaság példaként szolgált a későbbi franciaországi privatizációs folyamatok számára.
A Saint-Gobain felvásárolta az amerikai Norton vállalatot, amely a világ vezető szereplője volt a csiszolóanyagok, kerámiák és műanyagok területén. Ez a lépés jelentősen megerősítette a társaság amerikai jelenlétét, és egyben a csúcstechnológiás anyagok és az innováció felé irányította a vállalat fókuszát.
A Pellet vállalat felvásárlása 1996-ban stratégiai fordulópontot jelentett a Saint-Gobain számára az építőanyag-kereskedelem felé vezető úton. Ennek nyomán jött létre a Saint-Gobain Building Distribution (SGDB), amely ma már a csoport teljes bevételének 45%-át adja.
Ezt további jelentős felvásárlások követték, például a Raab Karcher (Németország), a Meyer (Jewson) az Egyesült Királyságban, valamint a Telhanorte Brazíliában.
2005-ben a Saint-Gobain 5,9 milliárd euróért felvásárolta a British Plaster Board (BPB) vállalatot, amely akkor világszinten piacvezető volt a gipszkarton gyártásban.
Ez a lépés jelentősen megerősítette a cég építőipari termékek divízióját, és hozzájárult a fenntartható építkezési stratégia megvalósításához.
A gipszkartonlapok – amelyeket világszerte a Placoplatre, CertainTeed, Rigips és Gyproc márkanevek alatt ismerünk – mára kulcsfontosságú építőanyaggá váltak, lehetővé téve a modern épületek gyors és hatékony kivitelezését.
A Saint-Gobain magyarországi története
1970-es évek eleje - A Pilisvörösvári Bánya története ekkor kezdődött, amikor a létszám körülbelül 350 fő volt, és a termelés 450-500 ezer tonna/év között mozgott.
1971 - Mező Barna, az OÉÁ (Országos Érc- és Ásványbányák) Dunántúli Mű 12.sz. üzem főmérnöke a Budapesti Nemzetközi Vásáron kér néhány kg ún. nemesvakolatot az osztrák „Terranova” feliratú zsákból.
1974. november 13 - Bécsben megvásárolták a gyártási licencet, amely lehetővé tette a „kapart, dörzsölt, szórt száraz vakolatra 20 színben” történő gyártást.
1976-78 - Megépült Magyarország első vakolatgyártó üzeme, amelyet saját, belső műszaki gárda épített.
1990. november 1 - Megalakult a Magyar Terranova Kft., amely 50%-ban osztrák Terranova, 50%-ban OÉÁ tulajdon volt.
1992 - Az OÉÁ átadta 50%-os tulajdoni hányadát az osztrák Terranova GmbH-nak.
1992 - A Saint-Gobain Csoport megjelenése Magyarországon. A csoport jelenleg Saint-Gobain Hungary Kft. néven működik, és olyan ismert márkanevekkel van jelen, mint az Isover, Rigips és Weber.
1993 - Az osztrák Terranova eladta az üzemet a francia Weber és Broutin cégnek.
1997 - A Saint-Gobain francia vállalat felvásárolta a Weber-Broutin céget, és létrejött a Saint-Gobain Weber-Terranova Kft. A Terranova márkanév alatt gyártott termékek elnyerték a „Kiváló Áruk Fóruma” díjat és több BNV nagydíjat is.
2005 - A Saint-Gobain 5,9 milliárd euróért felvásárolta a British Plaster Board (BPB) vállalatot, amely akkor világszinten piacvezető volt a gipszkarton gyártásban. Ez a lépés jelentősen megerősítette a cég építőipari termékek divízióját, és hozzájárult a fenntartható építkezési stratégia megvalósításához.
2008 - A Rigips saját gipszkarton gyárat nyitott Halmajugrán a Mátrában. A gyár azóta is jelentős szerepet játszik a hazai építőiparban.
2009 - A Rigips Hungária Gipszkarton Kft., a Saint-Gobain Weber-Terranova Kft. és a Saint-Gobain Isover Hungaria Kft. jogilag egyesült, és Saint-Gobain Construction Products Hungary Kft. néven folytatja tevékenységét
2019 - A Saint-Gobain Construction Products Hungary Kft. átalakul Saint-Gobain Hungary Kft.-vé, hogy a helyi Saint-Gobain márkák egyesítésével hatékonyabb működést és jobb piaci pozíciót érjenek el.
2021 - A Saint-Gobain Hungary Kft. 35 milliárd forint éves forgalmat ért el a hazai piacon.
2023 - A Saint-Gobain felvásárolta a REVCO Magyarország Kft.-t, amely homlokzati színező vakolatokkal, kül- és beltéri festékekkel, alapozókkal, felületkezelő anyagokkal, hőszigetelő rendszerekkel, ragasztókkal, lazúrokkal és dekorációs adalékanyagokkal foglalkozik. A felvásárlás hozzájárul ahhoz, hogy a Saint-Gobain csoport bővítse Magyarországon és a környező országokban az építőipari bel- és kültéri rendszereit, megoldásait.
2025 - A Saint-Gobain 360 éves fennállását ünnepli, és elindítja a "360 years young" nemzetközi kommunikációs kampányát, amely tiszteleg a múlt öröksége előtt és egy merész jövőképet fogalmaz meg.